Alzheimer, a rettegett időskori kór (III.)
2015.03.06. 14:30 Medibon
Vajon hol tartanak, és milyen irányokba folynak az Alzheimer-kórral összefüggő kutatások? Milyen kezelésekkel lehetséges ma a betegség különböző fázisaiban a betegek testi-lelki terhein enyhíteni? A kórral foglalkozó sorozatunk harmadik részében ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
A betegség fojtogató markába kerülő családokat, de azokat is, akik még csak rettegnek attól, hogy náluk is felüti fejét a kór, és persze a kutatókat is az Alzheimer betegség okait, megelőzését, elhatalmasodásának lassítását, illetve kezelését célzó, gyógyszeres és az életminőség javítására irányuló természetes terápiák izgatják. Ezt szem előtt tartva, az Alzheimer-kórral összefüggő kutatások több irányból közelítik a betegséget, azt is beismerve, hogy nagyon nehéz eligazodni úgy az agyban valóságos dzsungelt alkotó különböző sejttípusok, mint az egészséges vagy meghibásodott neuronhálózatok között, és ez nem könnyíti a kutatást.
Kutatási irányok, megtorpanások
Ha már személyes közelségbe kerültél ezzel a betegséggel, te is tudod, hogy a kutatások közül legfontosabbak a kór kialakulásának okait célzók, hiszen ezek ismerete nélkül a betegek csak tüneti kezelésben bízhatnak. A tünetek azonban nagyon sokrétűek, ráadásul a paciens életét, de az orvos munkáját sem könnyíti, hogy betegenként eltérő lehet a kezelésükre adott reakció.
Egy másik jelentős kutatási irány a betegség kialakulásának lassítását, és ezzel a betegek önálló életvitelének meghosszabbítását célozza.
A kór okát firtató kutatások elsősorban arra irányulnak, hogy kiderítsék, vajon az Alzheimer-kórra jellemző amyolid-plakkok a betegség okozói, vagy a kór markerei. Erre legmegfelelőbbek eddig az egerek voltak, mivel ezek agyában sikerült kifejleszteni az Alzheimer kórt, és így alkalmassá váltak a kutatásokhoz. Hátrányuk azonban, hogy rövid időn belül nem végezhetők el rajtuk nagyszámú gyógyszertesztek. Azonban tavaly, az amerikai Massachusetts General Hospitalban sikerült a kutatóknak Petri csészében elhelyezett gélben emberi agysejteket rábírniuk a kórról árulkodó struktúra kifejlesztésére, és ennek következtében várhatóan nagymértékben felgyorsulhatnak a gyógyszertesztek.
Persze a betegek agyában és a Petri csészében zajló folyamatok nem egyenrangúak, hiszen az agy sokkal összetettebb, ma még a legkevésbé feltárt mechanizmusú és felépítésű szervünk, de a gyógyszerkísérletek felgyorsítása például néhány hónap alatt 800-900 ezerre, mindenképp előbbre hozná az embereken való kipróbálásra alkalmas gyógyszerek megtalálását.
Egy másik, a cambridge-i egyetemen dolgozó kutatócsoport, a betegségre jellemző események láncolatát megszakító, az amyolid-plakkok felépülésének blokkolására reményt adó felfedezéssel járult hozzá a kórral való küzdelemhez. Az eredmények reményt keltők, de a tesztekkel és az engedélyezési eljárásokkal még évek telnek el, mire az embereken alkalmazható, a gyógyítást és/vagy a megelőzést szolgáló gyógyszerek megszülethetnek.
Kérdezheted persze, hogy vajon a megoldáson dolgozók nagyobb arányú összefogásával nem születhetne-e hamarabb eredmény. A kérdés jogos, és mivel a kór, többek között a növekvő életkorral párhuzamosan egyre fenyegetőbben terjed, ma már mind gyakoribb, például a kutatóintézetek, egyetemek, klinikák közötti összmunka. A kutatások eredményességének firtatásakor azonban a finanszírozásuk problémájával is szembe kell nézni. Ma ezt még a kór által leginkább sújtott országokban is elsősorban a magánszektor vállalja magára, de a kórral leginkább sújtott országokban már ebben is van javulás. Nem csoda, hiszen a kormányok számára is jelentős kiadást jelentenek ezek a betegek, elég csak a gyógyításukra, gondozásukra és az ápoló családok munkából való kiesésének, a pszichés terhelés következményeinek anyagi vonzatára gondolni a honatyáknak. Persze az ennek elérését célzó küzdelem nehéz, hiszen hosszú távú finanszírozásra kellene az államoknak berendezkedniük, ami nehezen egyeztethető össze a ciklikus kormánycserékkel.
Gyógyszeres kezelést célzó kutatások
Mivel rossz irányba indultak el a kutatók, 2010-ben megtorpantak az Alzheimer-kór gyógyszeres kezelésére vonatkozó kutatások. A munkát a betegség késői felismerése is nehezítette és nehezíti még ma is, hiszen a patológiai vizsgálatok csak a kifejlett betegségről árulkodnak, az oda vezető útról nem.
Sajnos, mire a betegek a kór gyanújával orvoshoz fordulnak, agysejtjeik jelentős hányada, az orvostudomány jelenlegi állapotában visszafordíthatatlanul elpusztult. Viszont a korai stádiumában felismert kór esetében még lehet remény a sejtelhalás megállítására.
Korábban a kutatások a kórral összefüggő, az idegsejtek között észlelt, azokat kívülről mérgező anyagok romboló hatásának megfékezésére, eltávolítására irányultak. Hazánkban, a Szegedi Tudományegyetemen dolgozó kutatók azonban úgy vélik, a sejteken belül is munkálkodnak az elpusztításukat célzó méreganyagok, és ők ezek ellen vették fel a harcot. Ha sikerrel járnak, közelebb kerülünk a korai stádiumban felismert betegség elhatalmasodásának megfékezéséhez.
A B12 vitamin Alzheimer-kórra kifejtett hatását is kutatják. Egyesek azt igyekeznek bizonyítani, hogy hiánya közrejátszhat a betegség kialakulásában, míg mások azt, hogy fogyasztásának szerepe lehet a megelőzésben. Azonban ma még egyik verzióra sincs kutatási eredményekkel egyértelműen alátámasztott bizonyíték.
Reményt keltőek a kezdeti állapotban lévő Alzheimer-kórban szenvedők számára az inzulintermelést fokozó szerekkel összefüggő kutatások eredményei. A kedvező hatást ma még szintén csak állatkísérletek bizonyítják, de a már megkezdett klinikai vizsgálatok eredményei idénre várhatók.
Szintén ma még csak állatkísérletekkel igazolták a Kaliforniai Egyetem kutatói, hogy bizonyos, a memóriához kötődő protein (klotho) magas szintje kedvezően befolyásolhatja az Alzheime-kór tüneteit még olyan esetekben is, amikor a kórhoz köthető mérgező anyagok nem távolíthatók el az agyból. Ebből a proteinből életkorunk növekedésével egyre kevesebb termelődik bennünk, ami növeli a stroke és az infarktuskockázatát. Magas szintje viszont az élethosszra és a memória romlásának megakadályozására is kedvező lehet.
És mivel egyre gyakoribb az érrendszeri betegségek és az Alzheimer-kór közös megjelenése, szerephez juthat a kór megelőzésében minden, az érrendszeri betegségek kockázatát csökkentő eljárás.
Vannak, akik azt kutatják, vajon bizonyos gyulladást okozó fertőzések befolyással lehetnek-e a kór kialakulására. Mások az agyi hálózatokban előforduló hibák generálta tüneteknek az Alzheimeres betegeknél történő megjelenésének okait kutatják, de az Alzheimer és a Down szindróma közötti kapcsolat is kutatási téma.
Ellentmondásokkal terhelt gyógyszeres tüneti kezelés
Te, aki talán már személyesen is találkoztál ezzel a késő szakaszában a személyiséget is átalakító betegséggel, valószínű már tudod, hogy az ismert okok miatt nincsenek bizonyítottan hatásos, a betegség visszafordítását célzó kezelésmódok. Az orvoslás ma elsősorban a kór elhatalmasodásával járó egyre kellemetlenebb, a beteg és gondozói számára is mind elviselhetetlenebb tünetek kezelésére irányul, ám nem egyértelműen pozitív eredményekkel.
A középső stádiumú betegeknél gyakori nyugtalanság csillapítására többféle, különböző hatóanyagú, pszichés betegségek esetén javulást hozó gyógyszerrel is próbálkoztak, például szorongásoldókkal, beta-blokkolókkal és antipszichotikumokkal is. Ez utóbbiakkal folyó kezelések igen ellentmondásos eredményt mutattak. A hagyományosak vagy hatástalanok voltak, vagy kellemetlen mellékhatásokkal jártak, míg egyes kutatások szerint az újabb variánsaik a hagyományosokénál nagyobb arányban generáltak stroke-ot vagy hirtelen halált.
Az antidepresszánsok hatása sem egyértelmű. Míg a leggyakoribb tünetek, az apátia és koncentrálási nehézség esetén ezek nem hatásosak, a depresszió más tünete, például a boldogtalanság átmenetileg sikeresen kezelhető ezekkel. Ezzel összefüggésben az Alzheimer-kór okának felkutatására és gyógyítására specializálódott Fischer Center tudósai összefüggést találtak az antidepresszánsok és a gyulladást gátló gyógyszerek között, megállapítva, hogy ez utóbbiak csökkentik az előzőek hatását. Az Alzheimeresekre jellemző aggodalom kezelésére alkalmazott szerekkel is akadnak gondok, hiszen fokozhatják a zavartságot és a memóriazavart. Az alvászavar orvoslására is eltérőek a módszerek. Van, aki gyógyszeres kezelést ajánl, mások alvásjavító intézkedéseket javasolnak, mint például a lefekvés előtti folyadékbevitel minimalizálását, hogy ne kelljen éjjel kimennie a betegnek.
Az idegsejtek védelmét szolgáló E-vitamint hatásmechanizmusa miatt ajánlják. Ugyanakkor a korábban hatásos terápiaként értékelt ösztrogén bevitele ma már ellenjavallt, mivel vannak kutatások, amelyek a kór megjelenésének kockázati tényezőjeként azonosították.
Tudomásul kell vennünk, hogy ma még egy jól beállított gyógyszeres kezelés is csupán késleltetheti, de nem állíthatja meg a beteg állapotának romlását. A terápiát az is nehezíti, hogy a kórban szenvedők egy idő után már nem tudják kontrollálni gyógyszerszedésüket, így az csak állandó betegfelügyelet mellett hozhat átmeneti enyhülést. És mivel a betegség egyes fázisai más-más tünetekkel járnak, folyamatosan változtatni kell a gyógyszeres és minden más kiegészítő terápiát.
Mivel igen összetettek és betegenként eltérők lehetnek a gyógyszeres terápiák, illetve az azokkal összefüggő ellenjavallatok, minden esetben kérdezzétek ki a kezelő orvost, milyen pozitív hatás várható az éppen alkalmazott gyógyszerek esetében és milyen mellékhatások várhatók. Ha szedésük alatt bármilyen eltérést tapasztaltok a hallottaktól, azonnal jelezzétek az orvos felé, hiszen tudjuk, hogy betegenként eltérő lehet a hatásuk.
Gyógyszermentes terápiák
Természetesen nemcsak gyógyszerekkel igyekeznek orvosok, terapeuták javítani a már kialakult kórral küzdők életminőségén. A kognitív képességek csökkenésének egyik markere az emlékek kiesése. Felidézésükben, a betegek mindennapos cselekvéseinek, hangulatának, viselkedésének időszakos javításában, megkönnyítésében, kommunikációs képességük minél hosszabb idejű megtartásában, fontos szerepük lehet a különböző ingereknek, például az illatnak, a színnek és a hangnak, és ez utóbbival összefüggésben a zenének.
Az Alzheimer-kórral leginkább sújtott USA-ban emlékeik felidézésére alkalmas zeneterápiás kísérletek is folynak. Az egészséges emberek hangulatára is hatással lévő zene csaknem minden demencia terápiájának fontos része. Az Alzheimer-kórban szenvedők életminőségének javulásában betöltött szerepéről az Egyesült Államokban folytatott kisérletek eredményei tanúskodnak. Ezek a terápiák segíthetik az Alzheimer-kórban szenvedőket a világgal való kapcsolatuk minél hosszabb idejű fenntartásában.
A kognitív funkciók továbbromlásának javítására, technológiai terápiákkal is kísérleteznek, több-kevesebb sikerrel. Míg az agy elektromos ingerlésén alapuló kezelés a Parkinson kórnál bevált, az Alzheimer-kóros betegeknél nem volt eredményes, viszont a mágneses hullámú agystimuláció (TMS), gyógyszeres kezeléssel kiegészítve, már hatásosnak bizonyult.
A vérkeringést fokozó mozgásterápiák segítenek a betegeket kizökkenteni fásultságukból, míg a néha vitákat provokáló, máskor az emlékezet felidézését célzó, családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel való együttlétek hangulatjavító hatásúak.
Nem lehetett célunk az összes létező kutatás ismertetése, csupán annak érzékeltetésére törekedtünk, hogy amíg a kutatók nem találják meg az Alzheimer-kór kialakulásának okát, annak hiányában milyen nehéz ráakadniuk a különböző fázisokban jelentkező tünetek kezelésére, illetve, a beteg és környezete számára még nem terhes, élvezhető szakasz meghosszabbítására legalkalmasabb megoldásokra. Az érintetteknek és környezetüknek azonban ez lehet, hogy kevés. Ezért figyelmetekben ajánljuk a kutatásokról az interneten elsősorban angol nyelven elérhető anyagokat (Alzheimer, research keresőszavakkal). Ugyanakkor felhívjuk figyelmeteket, hogy fenntartásokkal kezeljétek az ott leírtakat és elsősorban az Alzheimerre szakosodott kutatóintézetek, egészségcentrumok információiban, tanácsaiban bízzatok.
